|
Szaporaság
2010.03.09. 12:22
Minthogy a galamb nemére való tekintet nélkül monogám, a pete képződését csak az előzetes párosodás váltja ki. A tojó zavartalan költési periódusban 34-40 naponként(fajtától függően ettől eltérhet) 2 tojást termel és rak a fészkébe. A fészekaljat felváltva mindkét szülő költi, s ugyancsak mindketten részt vesznek a fiókák nevelésében. Ennek következtében a galambok szaporodási hozama viszonylag kevés. A hímek nem szigorúan monogámok, mert udvarlásuk minden tojónak szól, s a hajlandóságot mutató tojókkal párosodnak is.
A tojás képződése,tojásrakás
A galambok petesejtjeinek fejlődése, az ovuláció és a tojás képződése előzetes párosodás nélkül, mivel hormonális úton váltja ki a petefészek ténykedését, amely a petetüszők érlelésében nyilvánul meg. A nemi ténykedéssel és a szaporodással kapcsolatos minden tevékenység lehetetlen lenne a belső elválasztású mirigyek hormonális tevékenysége nélkül. Amikor a tüszők az átlagosan 5 mm nagyságot elérik, a tüszőfal által termelt tojássárgaanyagtól sárgává válnak. A két tüsző (igen ritkán csak egy, még ritkábban kettőnél több) addig növekszik, amíg az egész tojássárga-mennyiség rárakódik. Ilyenkor nagyságuk kb. 2 cm. A bekövetkező ovuláció hatására a tojáskezdeményt körülvevő hártya felreped. Minden tojástüsző egyetlen sejt a csírahólyaggal (a tulajdonképpeni petesejt) és a tojássárgájával mint citoplazmával. A petesejt, a képződési és a tápláló tojássárgát egy finom csírahártya tartja össze, körülhatárolja a tojássárga gömbjét. Az érő tüszővel a csírahólyag csírakorongként a tojássárga felületér kerül. Ezeket a folyamatokat az agyalapi mirigy által termelt (luteotrop) hormon irányítja. A tüszőrepedés szakaszában a petevezeték kezdeti szakaszát képező tölcsér megközelíti a tojássárga gömbjét, s a tüszőhártyát a rajta képződött vékony, véredény nélküli részén, a köldöknél leszakítja. A kiszabadult tojássárgagolyó a petevezetőbe kerül, ahol a továbbiakban a tojásnak ki kell alakulnia. Egy-egy petetüsző képződésétől a petefészekről való leválásáig kb. 108 óra telik el. Az ovuláció 19-21 óra között megy végbe és hozzávetőlegesen 40-44 órán át tart. A megtermékenyítés legkevesebb 24 órával a tojásrakás előtt történik. A tölcsér által felfogott pete kb. 41 órán át tartózkodik a tojó petevezetőjébe, mire a tojás teljesen kialakul és lerakásra kerül. A tojástartó hüvelyrészen és a petevezető torkolati szakaszán kb. 15 perc alatt halad át a tojás. Az ovaloid, sima héjú, fénytelen fehér galambtojás a légkamra felőli végén erősen lekerekített, az ellenkezőn inkább hegyes. A költés előrehaladtával a megtermékenyített tojások mészhéja kékes árnyalatúvá válik, míg a terméketlen fehér vagy halvány krémszínűek maradnak. A tojás tömege a fajtáktól, a testtömegtől és a tojó korától függően 12-25 g. A postagalamb tojók átlagosan 20 g-os, 4 cm hosszúságú, 16-18 ml űrtartalmú tojást raknak, amelynek legnagyobb átmérője 2,5 cm. A tojás sokszorosan összetett és rendkívül differenciált szaporodási sejtként minden olyan anyagot tartalmaz, amire a benne fejlődő embriónak szüksége van. A tojássárgát a petefészek termeli, a tojássárga külső hártyáját, a tojásfehérjét, a jégzsinórokkal, a héjhártyát és a mészhéjat pedig a petevezeték. A tojássárga 3,5 nanométer vastagságú tüszőhártyával körülvett sejtként a palackszerűen rendezett képződési sárgából, valamint az őt körkörösen körülvevő sárga és fehér táplálóanyag-rétegekből áll. A tulajdonképpeni petesejt (petehólyagocska, csírakorong) a táplálósárgán helyezkedik, átlagosan 0,5 mm átmérőjű. A felütött tojás sárgáján kicsi, kerek, fehéresszürke folt, amely képződési sárgájában rejti a petesejt magját. A tojásfehérje különböző rétegekből áll. Közvetlenül a tojássárga körül híg, ezen kívül sűrű, a héjhártya felé pedig újra híg réteg helyezkedik. Az így elrendezett tojásfehérje-rétegek lehetővé teszik, hogy a jégzsinórok az embriót mindig a normális fejlődéséhez szükséges irányba forgassák. A megvastagodott, kötél-, illetve dugóhúzószerűen rendeződött fehérjéből álló jégzsinórok a tojás hossztengelyének irányában futnak, és mindkét végükön a tojássárga héjához tapadnak. Akkor keletkeznek, amikor a képződő tojás fehérjéje a petevezető fehérjét termelő szakaszában csavarodó mozgással halad előre. A nagyon szilárd, vékony, tejszerűen zavaros, rostos fehérjeszálakból álló héjhártya a tojásfehérjét annak felületén körülzárja. Két egymással összetapadt lemezből áll, amelyek a tojás tompa végén szétválva létrehozzák a légkamrát. Ez az embrió légzésére szolgál. A külső, a mészhéjjal feszesen összekapcsolódó héjhártyalemez durvább külső és finomabb szerkezetű belső, egymással összefonódott rostokból áll. A mészhéj kemény burokként veszi körül a tojás tartalmát. Szivacsos és oszlopos rétegből áll. Kívülről finom külső hártya borítja. Több ezer parányi csatornácskát tartalmaz, amelyek kifelé kerek pórusokba mennek át. Ezek a tojás és a külvilág közötti levegőcserét szolgálják. A mészhéj legnagyobb részben szervetlen építőanyagokból, különösen kalcium-karbonátból áll. Ennek megfelelően merev és törékeny. A mészhéjat kívülről borító és a levegőn rövid időn belül megszilárduló, vékony nyálkaréteg (kutikula) a tojásnak a petevezető torkolatán és a kloákán való áthaladását könnyíti. Megszilárdulása után védelmet nyújt különböző mikroorganizmusok behatolása ellen. Mivel a hímeknek nincsen párzó- és megtermékenyítő szervük, a párosodás a hím kloákavégződésének a tojó kloákanyílására illesztésével megy végbe. A nyílások rövid ideig tartó csatlakozása közben a hím kloákájából a megszámlálhatatlan sokaságú hímcsírasejtet (spermiumot) tartalmazó ondófolyadék sugárszerű csepp formájában jut át a tojó kloákájába. A párosodások száma egy-egy párzási szakaszban függ a hím aktivitásától és a környezeti hatásoktól. A hím általában, naponta 6-8 alkalommal párosodik tojójával. Ez az ivarzási ciklus kezdetétől a tojások lerakásáig, hozzávetőlegesen 60 párosodást jelent. Kísérletek bizonyítják, hogy egyetlen párosodás elég a fészekalj két tojáskezdeményének megtermékenyítéséhez. A párosodást követően a farokrészükkel aktív mozgást végző spermiumok a kloákán át a petevezetőbe kerülnek és az azt bélelő nyálkahártya serkentő hatására a tölcsér részbe jutnak. Ott a csíralemezen át egyetlen hímcsírasejt hatol a petesejtbe és megtermékenyíti. A hím egy-egy párosodáskor 0,01-0,2 ml ondófolyadékot juttat a tojó kloákájába, amelyben adagonként legkevesebb 200 millió spermium van. Ezek a petevezetőben 12-14 napig életképesek, s egyszersmind termékenyítésre alkalmasak maradnak. A megtermékenyülés, a női és hímivarsejt egyesülése már a tüszőrepedéskor megtörténhet, tehát akkor, amikor a még nem teljesen érett tojássárga-kezdemények a petefészekben vannak. Az általános azonban az, hogy a petesejt az ovuláció után, tehát a petefészekről való leválását követően termékenyül meg. A legújabb kutatások szerint ez mindaddig lehetséges, amíg a héjhártya kialakulása meg nem kezdődik, tehát az ovuláció utáni 16-20 óráig, illetve a tojásrakást megelőző 24. óráig. Ha a képződő tojás 48 óránál hosszabb ideig tartózkodik a petevezetőben, a megtermékenyített petesejt elhal. Amikor a hímcsírasejt magva egyesül a petesejttel, tehát közvetlenül a megtermékenyülés után, a csírakorongban megindul az embrió fejlődése. A megtermékenyített petesejt (zigóta) osztódik és differenciálódik, amelynek következtében az embrionális fejlődési szakaszban különböző csíralemezek, sejtfélék, szövetek, szervek és szervrendszerek jönnek létre. A sejtosztódás eredményeként a csírakorong először két sejtre, majd ezek osztódási vonalára merőleges fallal elkülönített négy sejtre szaporodik. A további osztódások hozzák létre a soksejtes állapotot. Ekkor már a csírakorong felülete is megnagyobbodott, állománya pedig megvastagodott. Az embrionálódásnak ebben az állapotában kerül sor a tojásrakásra. Ezt követően csak a költés hatására folytatódik az embrió további fejlődése. Mint már említettük, a házigalamb fészekalja normális esetben két tojásból áll. Egy ivarzási ciklusban egyetlen tojást vagy a költési rendjükben megzavart, vagy a tenyészképességük vége felé járó öreg tojók raknak. Az előbbi esetben a ciklus normálissá válásával rendszerint a tojások száma is rendeződik, az utóbbiban számolni lehet a petefészek működésének végleges megszűnésével. Nem ritka eset, hogy a már nem tojó tenyészgalambok női ivarjellegének külső jegyei megváltoznak, s ennek következtében hímekként viselkednek. A fészekalj első tojása rendszerint 16-17 órakor hagyja el a kloáka nyílását. Ezt közvetlenül megelőzően, de már az előtte való napon is jellegzetes a faroktő tájékának kidomborodása, illetve a kormánytollak laza tartásával kapcsolatos enyhe fokú faroklógatás. Az első tojás lerakásával szinte egy időben, úgy 19-20 óra tájban következik be a második tojás ovulációja és megtermékenyítése, amely aztán az első tojást követő második napon kerül a fészekbe. A petevezetőben tehát ugyanazon időszakban nem képződik két tojás. Előfordulhat ún. kétszikű tojás kialakulása is. Ennek hátterében egyszerre felrepedt két tüsző és azokból egy időben termékenyülő két petesejt áll, amelyek ovulációja is egy időben történik. Együtt kerülve a petevezetékbe, a tojás kialakulásakor közös lesz a fehérjeállományuk, a héjhártyájuk és meszes héjuk is. Érthető, hogy az ilyen „kétszikű” tojások tömege az egyébként jellemzőnél sokkal nagyobb. A galambtojás 156 óra alatt alakul ki. Ebből 108 óra szükséges a petetüszők éréséhez, további 48 órát igényel a kemény héjú tojássá alakulás. A párosodás utáni hetedik napon kerül a fészekbe az első, a kilencediken a második tojás. A tojásrakás, a kész tojásnak a kloákából való kipréselése tarthat csak néhány óráig, vagy napokra is elhúzódhat. Tojásvisszatartásról akkor beszélünk, ha a tojástartóban lévő kemény héjú tojás nem képes átjutni a kloákába, majd annak végén át a szabadba.
A költés,az embrionális fejlődés és a fiókák kelése
A második tojás lerakása után a szülők felváltva kezdik a kotlást, a tojások állandó melegítését. A hím legtöbbször 9-től 15 óráig tartózkodik a fészken, a tojó a nap többi részében, tehát mintegy 18 órát. A kotlást az agyalapi mirigy elülső lebenye által termelt prolaktin váltja ki. Ennek hatására a költési viselkedés a tojások keléséig szükséges 18 napon át, sőt azon túl még 5-6 napig tart. Lehetővé teszi a kikelést követően a fészeklakó fiatalok begytejjel való táplálását és napokig tartó folyamatok melengetését. A nemi mirigyek működését mindaddig gátolja, amíg a fiókák etetésében a szülők mageleségre térhetnek át. A prolaktin váltja ki az ún. költési foltok keletkezését is. Ezek a területek a mellcsonti tarajtól jobbra és balra találhatók, s fő jellemzőjük a bőr felületi rétegében futó, kitágult vérerek hálózata. Az itt mérhető 40 °C testhőmérséklet szolgáltatja a tojások számára a költéshez szükséges tömeget, s ezen keresztül segíti az embriók zavartalan fejlődését. A költés folyamán különösen kritikus az első négy nap, a hatodik naptól a tizenkettedikig, valamint a tizenötödiktől tizenhetedik napig tartó időszak, mert ezekben a szakaszokban nő a legerősebben és hal el a leggyakrabban az embrió. A galambembrió feje már az első nap végén fejlődni kezd, a szív pedig már a második nap végén megkezdi lüktető mozgását. Az ivadék neme viszont csak a költés 12. napján állapítható meg. Az első fiatal az első tojás lerakását követő 18 nap múltán, a második tojásból származó a kotlás 17. napján kel ki a tojásból. A költés idejének átlaga ilyen módon 17-18 nap. A kelési időhöz ért fiókának a tojásból való kiszabaduláshoz át kell törnie mind a két rétegből álló héjhártyát, mind a kemény mészhéjat. A tojáshéj kipattanásához, majd megközelítően kör kerületű, cikkcakkos áttöréshez a csőr mozgatására van szükség. A héj áttörését és körülrepedését megkönnyítik a felső és az alsó csőrkáva hegyén tapadó, kúpban végződő, elszarusodott apró csőrdudorok, az ún. tojásfogak. A szélsőségesen rövid csőrű fajták fiókáinak kelését a tenyésztők óvatosan segíteni szokták. A héj a tojás tompa végének közelében „pattan ki”. Azon a helyen, ahol a héjhártya légkamrát határolja. A megközelítően 24 órán át tartó kelési folyamat alatt a fióka saját testtengelye körül megfordulva képes a kör formáját megközelítő héjrepesztésre. Ennek eredményeként a mészhéj egy nagyobb, a hegyes vég felé eső és egy kisebb, a gömbölyű véget magában forduló részre esik szét. A fej, a nyak és a test elülső részének kiszabadulása után a tojáshéj nagyobbik feléből a lábak segítségével szabadul ki a test hátsó része. A galamtojások gépben is keltethetők, ennek azonban nincs értelme, mert napjainkban a kikelt fiatalok számára nélkülözhetetlen begytejet még nem tudjuk teljes értékű anyaggal pótolni, és a fiókák későbbi, mageleséggel való táplálásának sincs kidolgozott módszere.A frissen kelt fióka még nedves pelyhezete a szülők testmelegétől 1-2 óra alatt megszárad. A fészeklakó galamfiókáknak szükségük van a szülői gondoskodásra ahhoz, hogy önállókká váljanak. A gyenge, tehetetlen fióka életének első óráiban még a fejét sem mindig tudja felemelni, szemei pedig 5 napos koráig csukottak. Testét sárgás, szőr finomságú fészekpelyhek fedik. Csak a szemek tájékának felső bőrrétegében, a csőrön és a karmokon mutatkozik pigmentáltság. A világos színűvé növekvő fiatalokon a festékanyag még ezeken a helyeken is hiányzik. Feltűnőek a viszonylag nagy hallójáratok és az erős csőr az orrdudorokkal. A fiókák életük első hetében állandó melengetést igényelnek. A tojó és a hím ebben a ténykedésben épen úgy váltja egymást, mint a tojások keltésében. A fiókák etetésében is mindketten részt vesznek. A táplálék a második hét elejéig a prolaktin hormon hatására termelődő begytej. Második hetes korba lépve a begytej mellett már előpuhított magvakat is kapnak, 12-14 napos kortól a szülők kizárólag magtakarmánnyal etetik fiókáikat. A frissen kelt utódokat nevelőiknek kell a begytej fogyasztására megtanítaniuk. Amikor a fióka a fejét mozgatja, az etető szülő elkapja a csőrét, saját szájába veszi, s amint a csőrkávák nyílnak, teletömi felöklendezett begytejével. Néhány napos korra a fiatalok annyira megerősödnek, hogy szüleik csőrhegyének érintési ingerére a táplálék után nyúlnak. Kéthetes koron túl már maguk kérik etetésüket. Ilyenkor sipítva a szülőhöz simulnak és szárnyaikkal csapkodnak. Hatnapos kortól sarjadzani kezdenek a tollak. A tokosodás elsősorban a szárnyak külső felületén és a háton indul meg, 12 napos korukra testfelületük 75 %-a, a 15. napra pedig egész testük kitollasodik. 26 napos korra a test növekedése befejeződik. 35 napos korukig még etetik őket a szülők (főleg a hím), de azután önálló életmódra kell térniük, mert elhagyott fészkükben a tenyészpárok már a következő fészekalj tojásait költik.
Begytej
A galambok azon ritka madarak közé tartoznak, melyek tejjel táplálják fiókájukat. A begyükben képződő tej kémiailag is hasonló az emlősök tejéhez.A galambtej az öreg madarak begyében képződő váladék, mely néhány napos korukig a fiókák egyedüli tápláléka. Úgy tűnik, fontos, hogy a fiókák elesége ebben az időszakban más táplálékot ne tartalmazzon. Néhány napos koruk után fokozatosan egyéb táplálékot is kapnak a fiókák, de a begytej bizonyos arányban étrendjük fontos kiegészítője marad csaknem teljes kifejlődésükig.A begytej mindkét szülőmadár szervezetében termelődik, termelését az agyalapi mirigy szabályozza.A kotlási időszak félidejénél a begy egy részének szövetei megvastagodnak, vérerek hálózata szövi be őket. A begy fala ezen a részen akár háromszorosára is megduzzadhat. A kotlási periódus második felében és a fiókák kikelésére a méhek lépsejt-szerkezetére hasonlító piros redőzet látható rajtuk. Erről a szövetről tejet tartalmazó sejtek válnak le és gyűlnek össze a begyben, melyet a szülő felöklendez, és a fiókákat eteti vele.A begytej sűrű képződmény, állaga a túróhoz hasonlít. Víztartalma 65-80%, fehérjéből 13-20%-ot, zsírból 7-13%-ot tartalmaz. Szénhidráttartama nincs, 1-2%-ában ásványi anyagok és vitaminok vannak.
| |
AJÁNLOM AZ OLDALT
